Esküvői nyitótáncunk

Repül az idő, erről a blogról pedig kicsit megfeledkeztünk. Pedig mindig lenne mit mesélni. Helyekről, eseményekről, dolgokról...
Na, de most egy kis nosztalgia. Vissza 2014-be. Íme az esküvői nyitótáncunk:

Bali

Nászutunk elejét a pihenésnek, relaxálásnak szenteltük első 5 éjszakára még itthonról foglaltunk szállást. Sokáig böngésztünk, válogattunk a lehetőségek közt, míg végül Nusa Dua mellett döntöttünk. Szempont volt, hogy tengerparton legyen nem túl messze a reptértől, mivel éjfél körül érkezünk és taxiznunk kell. A taxizást már kifejtettem itt, szóval ugorjunk a szállodába.

Első látásra beleszerettünk. Part melletti jó nagy területen fekszik, sok különálló épületből áll, az udvara beillene botanikus kertnek, tele van egzotikus fákkal, virágokkal. És a legapróbb részletekre odafigyelnek, egész nap járják a kertészek az udvart és szedik össze a lehullott faleveleket.

Míg Indonézia nagy része muzulmán, addig Balit leginkább hinduk lakják (93%). Ennek megfelelően a hotel kertjében is több helyen jelen voltak a jellegzetes hindu szentélyek és egy nagyobb templom is. 

Itt tartózkodásunk alatt elkaptuk az egyik legnagyobb ünnepüket, a Galungan-t. Ez tíz napig tart, és Kuningan követi. A jó gonosz feletti győzedelmét ünneplik, valamint úgy tartják, hogy ilyenkor az őseik visszatérnek, meglátogatják őket. Ezért minden ház bejáratát, utcát hatalmas banánfa és egyéb levelekből készített díszekkel ékesítik. Ha az őseik szellemei nem is, de az élő rokonok ilyenkor hazatérnek, szóval ebben a periódusban a forgalomban még nagyobb káosz uralkodik, nagyok a dugók. Előző posztokban leírtam, hogy a forgalom amúgy sem egy leányálom. :)

Eredetileg azt terveztük, hogy az 5 nap alatt megpróbálunk több helyre eljutni, hogy minél többet lássunk a szigetből. Sajnos Nusa Dua-n nincs tömegközlekedés, így önerőből kell az utazást megoldani. Ez taxizást jelent. Ez nem nagyon volt ínyünkre, ezért csupán egyszer hagytuk ott 4-5 órára a szálloda nyugalmát. Rövid ár/idő egyeztetés után elindultunk egy körútra. Első állomás a félsziget délnyugati csücskén levő Uluwatu templom. Számomra a templomnál érdekesebb volt a helyszín, ahova épült, ugyanis magas és meredek sziklafal tetején található, ami alatt ott az Indiai óceán. A látvány lélegzetelállító.

A következő állomás egy parányi, de annál szebb part. Itt a hátulütője a taxis körútnak, ugyanis a sofőr fél órát adott itt nekünk. Fél óra arra volt elég, hogy gyorsan felvegyük a fürdőruhánkat, gyorsan megmártózzunk a vízben, majd gyorsan átöltözzünk :)

Ezután útba ejtettünk egy kávégyárat, ahol a kedves házigazda körbevezetett és részletesen elmagyarázta mi a különbség a hím és nőstény kávészemek között(!). Az egyik zárt szem a másik nyitottabb, illetve az egyik erősebb, másik simább. Szívesen részletezném, de sajnos már nem emlékszem :). Majd mindkét fajtát meg is kóstoltuk. 

Egy kiadós ebéd után visszatértünk a szállodába. 

 

Más napokon nem nagyon merészkedtünk ki. Első nap elindultunk sétálni, de hamar rájöttünk, hogy itt ezt a fogalmat nem ismerik. Elég nagy volt a kontraszt a szálloda hihetetlen nyugalma, és a kapuin kívül jelenlevő forgalom között. Leginkább csak a szemközti boltba mentünk át vizet venni, de ehhez is a kint álló biztonsági őr segítsége kellett, aki a sípjával és táblájával leállította a forgalmat, míg mi átszaladtunk az úttesten. Mindezt annak ellenére, hogy zebrán mentünk volna át :).

Lassan kezdődik a holland-argentin meccs, szóval folyt. köv. :)

Indonézia 3

Még egy néhány szót szólnék a közlekedésről. Megfigyeléseim alapján Indonéziában a következő szabályok vannak életben:

• a folytonos vonal csak arra van, ha azon átlépve előzöl és pont jön szembe valami akkor kötelező dudálni
• kettős záróvonal esetén 2x kell dudálni
• egy sávban tetszőleges számú robogó elfér
• balról is előzhetsz ha a jobb oldali sávon már valaki előz. Nem számít, hogy ott út sincs. Elférsz, akkor mehetsz.
• ha sehol nem férsz el, akkor dudálj
• ha valaki szembejön veled a sávodon, akkor fékezz, és húzódj le.
• gyalog meg se próbál átmenni az úttesten. Gyalogátkelőn sem. Helyiek nem tudják, hogy mi a franc az a csíkos rész. De nem is érdekli őket, mert úgyis robogóval mennek át a túloldalra.
• Soha senkit ne engedj magad elé. Ott üljön, ahol van. Amúgy is minek ment oda?

Alapvető szabály: semmi nem számít, csak hogy a lehető leghamarabb érj el A pontból B pontba.

Mindegyik utazásnak megvolt a hangulata. Utaztunk nagy buszon ami tele volt helyiekkel, miközben bömbölt a helyi popzene; turistákkal tömött kisbuszon (bemo), de ezekről kicsit később.

Indonéziáról 2

2. Semminek nincs "hivatalos" ára. Mindent alkudni kell

Van egy könyv, ami ilyen utazások esetén az alfa és az omega, mégpedig a Lonely Planet Indonéziáról szóló útikönyve. Ebből megvettük a legfrissebb kiadást, hogy friss infókkal induljunk útnak. Nagyon hasznos, mert a látnivalók mellett szállásokról, étkezésről és főleg árakkal kapcsolatban is képbe helyez. Szóval van egy kiindulási pont, már már azt hihetnénk, hogy tudjuk mi mennyibe fog kerülni. De nem :). Kapásból mindenért a tízszeresét(!) kérik annak amit a könyben olvasunk, kemény alkudozás után sikerül lemenni kétszeres, vagy háromszoros árra. Indonézia szegény ország és olcsó is... ...a helyieknek. De ahogy turistát látnak pörög a szemük előtt a dollár jel, mint a rajzfilmekben (emlékeztek Dagobert bácsira?) :).

Ha turista vagy, akkor van pénzed. Ha volt pénzed olyan messzire elutazni, akkor gazdag vagy. 

Legelső élmény, ahogy megérkeztünk Balira. Reptéren letámadtak a taxisok: where do you go? transport, transpot. Szóbaálltunk egy komolyabbnak tűnő egyenruhással, aki elmondása szerint a reptér hivatalos taxitársaságának dolgozik. Mondtuk, hova mennénk, mondott egy árat, amit a számomra furcsa angol kiejtésük miatt nem értettem pontosan. A könyvben leírtak alapján 70.000 rúpia (~7$) a taxi a szállónkig, kivettem hát 200.000 rúpiát egy automatából, mert hát az biztos elég lesz. Kérdezem, hogy akkor ennyibe belefér, ugye. Ekkor derült ki, hogy a fickó eredetileg 500.000 rúpiát kért. Mondjuk, hogy az nagyon sok, engedjen le belőle. Lement 300.000-re. Ezt is sokalltuk, kérte mondjunk mi egy árat. Mondtunk egy 150.000-et. Ennyiről hallani sem akart. Jó, mondom akkor vigyen bekapcsolt órával. Jaj, hát a reptér hivatalos taxijának nincs órája :). Persze. Ez volt az a pont, amikor nagyon határozottam megköszöntük az eddigi kedvességét és elindultunk más taxit keresni. S ez volt az a pillanat, amikor beleegyezett a 150ezerbe :). 

Túlvoltunk az első sikeresnek mondható alkudozásunkon, amikoris kb dupla áron sikerült taxizzunk a hotelig :).

Sok hasonló sztorit szeretnék még leírni a továbbiakban. A hangvétel lehet, hogy kicsit keserédes, de azt elárulom, hogy ezek a "kalandok" tették teljessé az utazásunkat. Szerves része az ottani életnek, mi is tudtuk, hogy mire számíthatunk mikor elindultunk. És nem bántuk meg :). Ja, és mindenkit csak bíztatni tudok, érdemes ellátogatni. Csak a tapasztalatokat osztom meg.

Indonéziáról 1

Néhány szót ejtenék Indonéziáról. Saját szubjektív vélemény következik, amiben általánosítani fogok annak ellenére, hogy a rengeteg szigetből álló országnak csak parányi részét láttuk.
1. Indonéziában nincsenek gyalogosok
Sőt, a legtöbb helyen járda sincs. Mindenki közlekedik, de mindenki motorizálva. Legtöbben robogóval (scooter). Egy robogóra nagyon gyakran egy teljes 4 személyes család felül: apa vezet, előtte egyik gyerek, hátul anya, köztük másik gyerek.

Ha a bőrünk színe nem árul el, akkor is egyből rájönnek, hogy turisták vagyunk, mivel egyedül mi próbáltunk néha sétálni - eredménytelenül :)
A legközelebbi sarokig is motorral mennek el a helyiek. Amúgy az üzemanyag nagyon olcsó, 1l benzin körülbelül 0.5 USD.

(folyt. köv.)

Az útvonal

Május 16-án, szűk egy héttel az esküvő után indultunk útnak. 3 hetünk volt összesen, indulás előtt a következőket foglaltuk le:
- repülőút Budapestről Balira, valamint vissza Kuala Lumpurból Budapestre
- repülőút Semarang-ből Szingapúrba
- 5 éjszaka szállás Balin
- 2 éjszaka szállás Szingapúrban
Ezenfelül a többi programot menet közben alakítottuk. Tény, hogy 3 hét kevés három országra, úgyhogy kompromisszumokat kellett kössünk saját magunkkal. :)

A teljes útvonal itt látható: térkép

Részletesen (azok a helyszínek szerepelnek a listában, ahol legalább egy éjszakát eltöltöttünk):
Nusa Dua             Bedugul
Bedugul                Probolinggo
Probolinggo          Bromo

Bromo                   Semarang
Semarang            Jepara
Jepara                  Semarang
Semarang                Szingapúr
Szingapúr             Mersing
Mersing                    Tioman Island
Tioman Island     Mersing
Mersing            Kuala Lumpur
Kuala Lumpur  Cameron Highlands
Cameron HighlandsKuala Lumpur

Bemutatkozás

A Norbnoi14 blog célja élménybeszámolók lejegyzése, megosztása barátokkal, ismerősökkel, illetve bárkivel aki idetéved. Másfél hete jöttünk haza háromhetes nászutunkról tele új élményekkel, tapasztalatokkal. Első lépésben ezt szeretnénk megosztani, a többit meg majd meglátjuk. :)
Jó böngészést!